Fényes ösvény
A bakancsom halkan koppant a pallón, ami egyenesen a sötét erdőbe vezetett. Csak párat léptem még, aztán nem mozdultam, csak figyeltem, mert a jégmadár már sokadszorra cselezett ki és bújt el rejtekhelyére, amit én már nem láthattam. Most beszélni sem tudok, ezért gondolatban mesélek erről a helyről. A történet ott kezdődik, hogy “ha csendben jársz, többet látsz”. Ez már önmagában egy életre szóló, többféleképpen is értelmezhető bölcs útravaló, viszont ha Tata városának Fényes-forrásvidékére lépsz, akkor sokszor fogod látni ezt a táblát ezzel a rövid tanáccsal. Mert itt ha nem maradsz csendben, mindent elriasztasz magad körül és nem lesz részed abban a megtapasztalásban, amit ez a változatos vízrajzi jelenségekkel, gazdag növény – és állatvilággal rendelkező, nemzetközi jelentőségű védettségével kiemelkedő természeti terület kínál. Felfedezése a tanösvényen járva valódi kaland, ahol a víz, az élet, a védelem, valamint a természet arca összefonódik.
A Fényes-tanösvény cölöpsétánya 1,5 km hosszú, 43 állomáson keresztül mutatja be a természeti jelenségeket és az élővilágot. Egy jó pár órás lassú sétát mindenképpen szükséges itt tenni, hogy elmerüljünk e csodában és be tudjuk fogadni magunkba az elsőre láthatatlant. Addig szeretek körbejárni egy területet, ameddig visznek a lábaim és a jó fények is kitartanak. Kell az elcsendesülés, csak próbáld ki, meg fogod látni, hogy pár perc múlva meg fog környékezni egy jégmadár. Költőüregeit a partfalakba vájja, megfigyelése igazi kihívás, ahogy vibráló színeivel elvillan a víz felett.
A jégmadár bújócskázása során a természet kezdett életre kelni. Kisebb szakaszokat megtéve rengetegszer megálltam, figyelve a részletekben kitárulkozó másik világot. A Fényes-forrásvidéket leginkább a stabilan 20-22 °C hőmérsékletű karsztforrások határozzák meg, amelyek egész évben, télen-nyáron egyaránt langyos vizet juttatnak a felszínre. A karsztforrások működését szabad szemmel látni lehet, ahogy az enyhén szénsavas víz a felszínre tör. A Fényes tanösvény ezért is kapta nevét a Fényes-fürdő forrásvidékről, amely arról híres, hogy a mélyből feltörő források vizén különleges, csillogó fényjelenség figyelhető meg. A források aljzatában lévő homokszemcséket az áramló víz ereje mozgatja és forgatja, ami buborékos fodrozódást okoz a víz felszínén. Amikor a napsugarak elérik ezt a mozgó vizet, a homokszemek csillogva visszaverik a fényt, így varázslatos ragyogás keletkezik.
Ezek a források naponta mintegy 25 000 m³ vizet hoznak fel a mélyből, a víz sosem fagy be, így számos élőlény számára biztosítanak menedéket a hideg hónapokban is. A stabil vízhőmérsékletet a föld alatti környező kőzetek tartják állandóan melegen, ezáltal fagymentes mikroklímát teremtenek a területen. A források kialakulása összefügg a környező mészkő– és dolomithegységek – a Gerecse, a Vértes és az Észak-Bakony – vízgyűjtő szerepével. A csapadékvíz a hegységek mélye felé szivárog, majd a geológiai szerkezetekben, mintegy közlekedőedényként, az alacsonyabb területeken tör felszínre. A nyomás alatt áramló víz a felső-triász korú kőzetrétegeket folyamatosan koptatja, elvékonyítja, majd beszakítja, aminek következtében mély forrástavak alakulnak ki. A kristálytiszta, kékes árnyalatú víz magas ásványi anyag tartalommal bír, mely a látványt is különlegessé teszi. A Fényes tanösvényen a tavak mélysége 4-5 méter, míg a közelben lévő Feneketlen-tó 9 méternél is mélyebb.
A Fényes-forrásvidék legnagyobb forrástava a Grófi-forrás, a tanösvény egyik központi állomása, kristálytiszta, kékes vizével már messziről kitűnik. Nevét az Eszterházy grófi családról kapta, akik egykoron rendszeresen látogatták ezt a természetes fürdőhelyet. A legenda szerint a grófnő gyakran töltötte itt a forró nyári délutánokat, mivel a víz állandó hőmérséklete frissítő enyhülést nyújtott a rekkenő hőségben. A forrás környékét akkoriban elegáns lugasok, pihenőpadok, gondosan kialakított ösvények díszítették, ahol a család tagjai és barátaik társasági eseményeket is rendeztek. A helyi közösség számára a Grófi-forrás nem csupán fürdőzőhely volt, hanem a társasági élet színtere, ahol hírek, történetek és barátságok szövődtek. A forrásnál megmártózni különleges élmény lehetett, a levegő párás, enyhén ásványos illata, a fatörzsek és vízinövények között átszűrődő napfény, a madarak és békák hangjai mind hozzájárultak a meghitt, nosztalgikus hangulathoz. Sokak szerint, aki egyszer belemártotta kezét ebbe a forrásba, örökre magával vitte a Fényes varázsát – ahogy a régi mondás tartja: “Aki a Grófi-forrás vizét issza, mindig visszavágyik Tatára.”
A Fényes láperdőjének uralkodó fafaja a mézgás vagy más néven enyves éger (Alnus glutinosa), amely reliktumként az utolsó jégkorszak óta megmaradt itt. Ez a fa jól tűri az állandó vízborítást, puha, narancssárgás vágásfelületű fáját faragásra is használják. Az égerfák gyökérzete a lápi talajon kiszélesedik, támasztékként szolgáló “égerlábakat” alkotva, amelyek stabilizálják az erdőt a vízben. Az égerlápok különleges mikroklímája számos védett növényfajnak biztosít otthont. Itt található a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a széles pajzsika (Dryopteris dilatata), valamint a bugás sás (Carex paniculata), ez utóbbi sekélyebb részeken nő. A terület egyik botanikai különlegessége a nagy aggófű (Senecio umbrosus), amely országosan csak Tatán és a Tapolcai-medencében fordul elő. Jellemző fajok még az illatos hagyma, a sziki árokvirág, a mocsári csorbóka, a pusztai árvalányhaj, a budai imola, a nagyvirágú gyíkfű és a gyíkpohár. Az őshonos tavirózsa és fehér tündérrózsa szintén gazdagítja ezt a vizes élőhelyet.
A Fényes-forrásvidék állatvilága éppoly gazdag, mint növényzete. A vizekben ponty, csuka, compó él szép számban, de a terület valódi különlegessége a mocsári teknős (Emys orbicularis), amely a Kárpát-medence egyetlen őshonos teknősfaja, s hazánkban szigorúan védett. A védettség tudományos háttere, hogy populációjuk a természetes élőhelyek pusztulása miatt drasztikusan csökkent, ezért kiemelt fontosságú a megőrzésük. Láthatunk itt nutriát, vidrát és eurázsiai hódot is – mindhárom faj élőhelye szorosan kötődik a tiszta, állandó hőmérsékletű vizekhez. A nutria egyik kedvenc élelme a tavirózsa virága, ne is lepődjünk meg, ha ezek a szép virágok gyorsan eltűnnek a szemünk elől. A tavibékák és kecskebékák koncertje rendszeresen betölti az erdőt, melyhez zöld varangy, leveli béka, valamint unkák hangja társul. Ez a koncert különösen tavaszi-nyári estéken magával ragadó élményt ad, amikor a hangok szinte vibrálják a levegőt.
A szitakötők több mint 90 faja él Magyarországon, és közülük sokat megfigyelhetünk a Fényes-források mentén is. A madárvilág szintén kiemelkedő a kis kárókatona, nagy kócsag, bölömbika, kis vöcsök, szárcsa, vízityúk és a szürke gém rendszeresen megfordul itt. A területen egy érdekes emlék is található, mivel egy hatalmas, 4 méter hosszú tigrispiton (Python molurus) van eltemetve az égerláp szegélyén, amely 2005–ben pusztult el, súlya 60 kg volt. Ez is mutatja, milyen változatos, néha különleges állatok is megfordulnak itt.
A Fényes-forrásvidék természeti értékeinek megőrzése érdekében a terület szigorúan védett, csak a pallósétányon engedélyezett a tanösvény végigjárása, hiszen a lápos-mocsaras vidék érzékeny, sérülékeny ökoszisztéma. A terület védettsége jogi és intézményi keretek között valósul meg, ennek része a Ramsari Egyezményhez való csatlakozás is. A Ramsari Egyezmény a világ legértékesebb vizes élőhelyeit tömöríti, célja a vizes területek védelmének elősegítése, fenntartható használatuk biztosítása, valamint nemzetközi jelentőségük elismerése. Magyarország 1979–ben csatlakozott a szerződéshez, és 29 helyszínt, köztük a Tatai tavakat és a hozzá tartozó Fényes-forrásvidéket is felvette a Ramsari listára. Ez a nemzetközi elismerés kiemeli a terület példamutató természetvédelmi jelentőségét.
A Fényes-forrásvidék a víz és az élet szimbóluma. Különleges vízrajzi jelenségei, reliktum növényfajai, gazdag és védett állatvilága miatt mindenképpen érdemes felfedezni, megismerni és óvni ezt a páratlan természeti értéket. A természet közelsége, a hangok, a színek és az állandóság érzése emlékeztet valódi természeti jellemünkre. Ideje tovább indulnom. Halkan koppant megint a bakancsom a fapallón, csak a víz csobogása és a hűvösebb szél beszélt tovább. |
