Fényes ösvény
A bakancsom halkan koppant a pallón, ami egyenesen a sötét erdőbe vezetett. Csak párat léptem még, aztán nem mozdultam, csak figyeltem, mert a jégmadár már sokadszorra cselezett ki és bújt el rejtekhelyére, amit én már nem láthattam. Most beszélni sem tudok, ezért gondolatban mesélek erről a helyről.
A történet ott kezdődik, hogy „ha csendben jársz, többet látsz”. Ez már önmagában egy életre szóló, többféleképpen is értelmezhető bölcs útravaló, viszont ha Tata városának Fényes-forrásvidékére lépsz, akkor sokszor fogod látni ezt a táblát ezzel a rövid tanáccsal. Mert itt, ha nem maradsz csendben, mindent elriasztasz magad körül és nem lesz részed abban a megtapasztalásban, amit ez a változatos vízrajzi jelenségekkel, gazdag növény- és állatvilággal rendelkező, nemzetközi jelentőségű védettségével kiemelkedő, természeti terület kínál. Felfedezése a tanösvényen járva valódi kaland, ahol a víz, az élet, a védelem, valamint a természet arca összefonódik.
A Fényes-tanösvény cölöpsétánya 1,5 km hosszú, 43 állomáson keresztül mutatja be a természeti jelenségeket és az élővilágot. Egy jópár órás lassú sétát mindenképpen szükséges itt tenni, hogy elmerüljünk ebben a csodában és be tudjuk fogadni magunkba az elsőre láthatatlant. Addig szeretek körbejárni egy területet, ameddig visznek a lábaim és a jó fények is kitartanak. Kell az elcsendesülés, csak próbáld ki, meg fogod látni, hogy pár perc múlva meg fog környékezni egy jégmadár. Költőüregeit a partfalakba vájja, megfigyelése igazi kihívás, ahogy vibráló színeivel elvillan a víz felett.
A jégmadár bújócskázása során a természet kezdett életre kelni. Kisebb szakaszokat megtéve rengetegszer megálltam, figyelve a részletekben kitárulkozó másik világot. A Fényes-forrásvidéket leginkább a stabilan 20–22 °C-os hőmérsékletű karsztforrások határozzák meg, amelyek egész évben, télen-nyáron egyaránt langyos vizet juttatnak a felszínre. A karsztforrások működését szabad szemmel látni lehet, ahogy az enyhén szénsavas víz a felszínre tör. A Fényes-tanösvény ezért is kapta nevét a Fényes-fürdő-forrásvidékről, amely arról híres, hogy a mélyből feltörő források vizén különleges, csillogó fényjelenség figyelhető meg. A források aljzatában lévő homokszemcséket az áramló víz ereje mozgatja és forgatja, ami buborékos fodrozódást okoz a víz felszínén. Amikor a napsugarak elérik ezt a mozgó vizet, a homokszemek csillogva visszaverik a fényt, így varázslatos ragyogás keletkezik.
Ezek a források naponta mintegy 25 000 m³ vizet hoznak fel a mélyből, a víz sosem fagy be, így számos élőlény számára biztosítanak menedéket a hideg hónapokban is. A stabil vízhőmérsékletet a föld alatti környező kőzetek tartják állandóan melegen, ezáltal fagymentes mikroklímát teremtenek a területen. A források kialakulása összefügg a környező mészkő- és dolomithegységek – a Gerecse, a Vértes és az Észak-Bakony – vízgyűjtő szerepével. A csapadékvíz a hegységek mélye felé szivárog, majd a geológiai szerkezetekben, mintegy közlekedőedényként, az alacsonyabb területeken tör felszínre. A nyomás alatt áramló víz a felső triász korú kőzetrétegeket folyamatosan koptatja, elvékonyítja, majd beszakítja, aminek következtében mély forrástavak alakulnak ki. A kristálytiszta, kékes árnyalatú víz magas ásványi anyag tartalommal bír, mely a látványt is különlegessé teszi. A Fényes-tanösvényen a tavak mélysége 4–5 méter, míg a közelben lévő Feneketlen-tó 9 méternél is mélyebb.
A Fényes-forrásvidék legnagyobb forrástava a Grófi-forrás, a tanösvény egyik központi állomása, kristálytiszta, kékes vizével már messziről kitűnik. Nevét az Esterházy grófi családról kapta, akik egykoron rendszeresen látogatták ezt a természetes fürdőhelyet. A legenda szerint a grófnő gyakran töltötte itt a forró nyári délutánokat, mivel a víz állandó hőmérséklete frissítő enyhülést nyújtott a rekkenő hőségben. A forrás környékét akkoriban elegáns lugasok, pihenőpadok, gondosan kialakított ösvények díszítették, ahol a család tagjai és barátaik társasági eseményeket is rendeztek. A helyi közösség számára a Grófi-forrás nem csupán fürdőzőhely volt, hanem a társasági élet színtere, ahol hírek, történetek és barátságok szövődtek. A forrásnál megmártózni különleges élmény lehetett, a levegő párás, enyhén ásványos illata, a fatörzsek és vízinövények között átszűrődő napfény, a madarak és békák hangjai mind hozzájárultak a meghitt, nosztalgikus hangulathoz. Sokak szerint aki egyszer belemártotta kezét ebbe a forrásba, örökre magával vitte a Fényes varázsát – ahogy a régi mondás tartja: „Aki a Grófi-forrás vizét issza, mindig visszavágyik Tatára.”
A Fényes láperdőjének uralkodó fafaja a mézgás, vagy más néven enyves éger (Alnus glutinosa), amely reliktumként az utolsó jégkorszak óta megmaradt itt. Ez a fa jól tűri az állandó vízborítást, puha, narancssárgás vágásfelületű fáját faragásra is használják. Az égerfák gyökérzete a lápi talajon kiszélesedik, támasztékként szolgáló „égerlábakat” alkotva, amelyek stabilizálják az erdőt a vízben. Az égerlápok különleges mikroklímája számos védett növényfajnak biztosít otthont. Itt található a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a széles pajzsika (Dryopteris dilatata), valamint a bugás sás (Carex paniculata), ez utóbbi sekélyebb részeken nő. A terület egyik botanikai különlegessége a nagy aggófű (Senecio umbrosus), amely országosan csak Tatán és a Tapolcai-medencében fordul elő. Jellemző fajok még az illatos hagyma, a sziki árokvirág, a mocsári csorbóka, a pusztai árvalányhaj, a budai imola, a nagyvirágú gyíkfű és a gyíkpohár. Az őshonos tavirózsa és fehér tündérrózsa szintén gazdagítja ezt a vizes élőhelyet.
A Fényes-forrásvidék állatvilága éppoly gazdag, mint növényzete. A vizekben ponty, csuka, compó él szép számban, de a terület valódi különlegessége a mocsári teknős (Emys orbicularis), amely a Kárpát-medence egyetlen őshonos teknősfaja, s hazánkban szigorúan védett. A védettség tudományos háttere az, hogy populációjuk a természetes élőhelyek pusztulása miatt drasztikusan csökkent, ezért kiemelt fontosságú a megőrzésük. Láthatunk itt nutriát, vidrát és eurázsiai hódot is – mindhárom faj élőhelye szorosan kötődik a tiszta, állandó hőmérsékletű vizekhez. A nutria egyik kedvenc élelme a tavirózsa virága. Ne is lepődjünk meg, ha ezek a szép virágok gyorsan eltűnnek a szemünk elől. A tavibékák és kecskebékák koncertje rendszeresen betölti az erdőt, melyhez zöld varangy, leveli béka, valamint unkák hangja társul. Ez a koncert különösen tavaszi–nyári estéken magával ragadó élményt ad, szinte vibrál tőle a levegő.
A szitakötők több mint 90 faja él Magyarországon, és közülük sokat megfigyelhetünk a Fényes-források mentén is. A madárvilág szintén kiemelkedő: a kis kárókatona, nagy kócsag, bölömbika, kis vöcsök, szárcsa, vízityúk és a szürke gém rendszeresen megfordul itt. A területen egy érdekes emlék is található, mivel egy hatalmas, 4 méter hosszú tigrispiton (Python molurus) van eltemetve az égerláp szegélyén, amely 2005-ben pusztult el, súlya 60 kg volt. Ez is mutatja, milyen változatos, néha különleges állatok is megfordulnak itt.
A Fényes-forrásvidék természeti értékeinek megőrzése érdekében a terület szigorúan védett, csak a pallósétányon engedélyezett a tanösvény végigjárása, hiszen a lápos-mocsaras vidék érzékeny, sérülékeny ökoszisztéma. A terület védettsége jogi és intézményi keretek között valósul meg, ennek része a Ramsari Egyezményhez való csatlakozás is. A Ramsari Egyezmény a világ legértékesebb vizes élőhelyeit tömöríti, célja a vizes területek védelmének elősegítése, fenntartható használatuk biztosítása, valamint nemzetközi jelentőségük elismerése. Magyarország 1979-ben csatlakozott a szerződéshez, és 29 helyszínt, köztük a tatai tavakat és a hozzá tartozó Fényes-forrásvidéket is felvette a Ramsari-listára. Ez a nemzetközi elismerés kiemeli a terület példamutató természetvédelmi jelentőségét.
A Fényes-forrásvidék a víz és az élet szimbóluma. Különleges vízrajzi jelenségei, reliktum növényfajai, gazdag és védett állatvilága miatt mindenképpen érdemes felfedezni, megismerni és óvni ezt a páratlan természeti értéket. A természet közelsége, a hangok, a színek és az állandóság érzése emlékeztet valódi természeti jellemünkre. Halkan koppant megint a bakancsom a fapallón. Csak a víz csobogása és a hűvösebb szél beszélt tovább. |
Written and Photographed by Peter Nemeth.
Peter Nemeth is a Budapest-based photographer, writer, and visual storyteller working across portrait, editorial, documentary, travel, and landscape photography. Bringing together photography and writing developed over more than two decades, his work combines authentic moments, natural environments, and first-hand travel experiences.
About Peter→
