Az idő végtelen folyama úgy hömpölygött végig a kőzeteken, mint egy lassú, láthatatlan folyó, miközben a vas és a mangán évmilliók alatt átitatta és elszínezte a sziklák testét. Az ember itt csak porszemnyi jelenés, a természet örök művében alig érzékelhető. Ez itt valójában a Föld, de mégis, mintha a Marson lennék.

A mélyből feltörő források vizén különleges, csillogó fényjelenség figyelhető meg. A források aljzatában lévő homokszemcséket az áramló víz ereje mozgatja és forgatja, ami buborékos fodrozódást okoz a víz felszínén. Amikor a napsugarak elérik ezt a mozgó vizet, a homokszemek csillogva visszaverik a fényt, így varázslatos ragyogás keletkezik.

A legtöbb fűszer nemcsak “fűszerezésre” való, hanem testünk és lelkünk egészségéért is felel. Magának a fűszernek lelke van, és csak az tud bánni vele, aki ismeri gyógyító titkait. Itt az erdőkben a teljesen tiszta levegő határozottan “fűszerezve” van.

A lakás „sírjáig” merészkedtem csak. Így nevezték a barlang bejárata mögött nyíló első helyiséget. Talán azért nevezhették így, mert egy család a napok nagy részét itt töltötte és itt érte őket a halál, mikor egy tartós eső után a hegyoldal megindult lefelé és maga alá temetett mindenkit.

Már csak az utolsó kép volt előttem, hogy körülöttem ott állnak mások is. A szem mintha egy láthatatlan érzékszervnek adta volna át funkcióit. Mondhatni, minden porcikám fényt vesztett és sötétség itatott át.