A láthatatlan valóság
A nagy hideg ellenére lelkesen vágtam neki az erdei túrának. Itt Angliában télen alig esik a hó, most is csak gyenge foltokban mutatkozott porhó az avaron. A sáros úton bakancsom könnyedén tüntette el a fehér leplet, sötét nyomokat hagyva hátra, miközben figyelmesen kerestem azt a látványt, ami a fejemben élt. Nem voltam könnyű helyzetben, hiszen az örökzöld fenyőfák és a szürke téli erdő látképe nem tartogatott sok izgalmat. Így, egy idő után már unalmasnak találtam a látottakat és hibáztattam is magamat, amiért erre a napra ezt a témát választottam.
18mm | f/11 | 0.8s | ISO 100 | -1 EV
Aztán ahogy leraktam az állványomat és felszereltem rá a gépemet, vártam egy kicsit. Pár perccel később eszembe jutott az a gondolatom, ami pár napja fogalmazódott meg bennem: „Nem véletlenül vagy ott, ahol éppen vagy. Kérdésedre a válasz ott helyben vár rád. De az sem baj, ha egy kicsit körbe is nézel magad körül. Fordulj meg egy kicsit. Látod? Az imént még a naplementében gyönyörködtél, és nem vetted észre, hogy a fények mit varázsoltak a hátad mögé.” Ahogy ez bevillant, tudtam, hogy itt a fényekkel kell játszanom és azt is, hogy hogyan. Az állványra szerelt gép vertikális mozgását szándékosan nem rögzítettem, így függőlegesen, a fák törzsével párhuzamosan ki tudtam mozgatni le-fel irányba. Így született meg ez az izgalmas kép, amit ott a valóságban nem láttam, de mégis le tudtam fotózni. |
