Jon hirtelen fordítja meg magát a fortyogó habokban és pár másodperc után már két szikla között siklik tovább. Kiabál, hogy menjünk mi is. Mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen.

A látottakból ítélve nincs olyan ember a földkerekségen, akit ne hozna lázba ez az esemény. Ahogy a fotó csak formákat, színeket, érzelmeket és az autók mögött felszálló forró levegőt képes visszaadni, az itt megélt mennydörgő robajt azonban kevésbé. A gigantikus járművek szokatlanul durva rezonálását nemcsak a ruhámon, de a bőrömön is éreztem.

Többen oldalba löktek, de erre a kialakult, nem tudatos lökdösődésre már nem nagyon figyeltem. Teljesen másodrangú volt az, hogy véletlenül nekem jöttek. A sötét helyiségben a hatalmas tömeg lassan hömpölygött a kivilágított babaházak előtt, mindenki ámulattal figyelte és csodálta a miniatűr világot.

Hirtelen egy hatalmasat kellett fékeznem. A gumik hangosan nyögtek az aszfalton. Egy Apache helikopter lebegett előttem az út fölött. A rotor által keletkezett légörvény az út menti fasort könnyedén csavargatta, a vele járó mély, dübörgő hangtól az egész autó remegett, az autóban pedig én úgyszintén.