A medúzacsípés helyén az ágas-bogas bevérzés csak nagyobb lett. Valószínű most is egy nagyobb medúzaraj felett lebegek, de a tenger nyugtalansága tereli figyelmemet. A kék ég és a kék tenger találkozásánál fekszem. Ajándékba kaptuk ezeket a kékeket.

A lenti sötétségben egy fekete búvárruhás alak kezdett halványodni, hosszú uszonyával erőteljesen tolta le magát a messzeségbe. Palack egyáltalán nem volt a hátán, de arra nem is volt szüksége.

Már sokadszorra hozakodott elő ugyanazzal a témával. Ha fizetek rendesen, csak akkor jutok vissza a kiindulási pontra, ahonnan reggel elindultam. Autót is szerez nekem, persze nem ingyen, azt is meg kell fizetnem rendesen. Egy barátja lesz a sofőr, hozzá kell majd beülnöm. Ennél a pontnál élesedett ki a benső hangom, hogy minél gyorsabban meg kell szabadulnom ettől az embertől.

Az öreg halász ritkán pillantott fel, de amikor ezt megtette, mondott pár dolgot. Legfőképpen a tengerről. A tenger lélegzik és él, természete pedig olyan, mint az emberé. Lehetetlenség megváltoztatni és a szél korbácsolta időkben mutatja meg igazán, mi rejlik a mélyben.